Magyarország és Románia gazdasági versenyképességének különbözősége került terítékre csütörtök délelőtt Tusványoson, a főbb panelbeszélgetéseknek helyszínt biztosító Lőrincz Csaba sátorban. A beszélgetésen részt vett Gyerkó László RMKT elnök is.
Kilenc év alatt tíz helyezést javítva Magyarország jelenleg a 48. helyen áll a Világgazdasági Fórum globális versenyképességi ranglistáján, míg Romániát az 52. pozícióban találjuk – vezette fel a Versenyképesség a 21. században – mit hoz jövő? című panelbeszélgetést az előadás moderátora, Várady Zoltán, a kecskeméti Városi Alapkezelő Zrt. vezérigazgatója. A magyarországi, „rendkívüli teljesítményként” értékelt javulás eléréséről és jövőbeli tervekről először Varga Mihályt, a magyar Pénzügyminisztérium miniszterét kérdezte. A pénzügyminiszter mindenekelőtt kiemelte, a fő cél, hogy a Kárpát-medencében élő magyarok gazdaságilag is minél versenyképesebbek legyenek, majd emlékeztetett a 2016 októberében alapított Nemzeti Versenyképességi Tanácsra (NVT), amelynek fő feladata Magyarország erősítése, illetve az állami szolgáltatások javítása. Mint Varga Mihály fogalmazott, „feltétel volt, hogy rendet tegyünk a gazdaságban”, ennek eredményeként pedig alacsony a munkanélküliség, stabil az inflációs környezet, továbbá mérséklődtek a finanszírozási költségek. Az NVT Program a versenyképesebb Magyarországért című tanulmánya szerint a környezet kihívásainak is megfelelni képes, magas növekedéssel jellemezhető gazdaságpolitika alapköveit rakják le, ennek hat fő pontjaként a foglalkoztatást, a vállalati környezetet, az adózást, a közszférát, az oktatást és az egészségügyet említette. Külön hangsúlyozta, mivel „nemzeti kormányunk van, be kell kapcsolni a külhoni magyarokat is gazdasági körforgásba”, ehhez pedig minél több magyar tulajdonú vállalat részvételére van szükség, a gazdaságfejlesztési stratégia ugyanis csak így lehet működőképes.
Szintén a versenyképességet negatívan befolyásoló tényezőként említette az „elkényelmesedést” az előadás második felszólalója, Bacsa György, a MOL-csoport stratégiai és üzletfejlesztési ügyvezető igazgatója is, hiszen „néhány év alatt a világ vezető vállalatai összezsugorodhatnak, míg a kis cégek a magasba törhetnek”. A versenyképességhez szerinte arra is szükség van, hogy „ne másoljuk a fejlettebb országokat”, hiszen úgy soha nem tudunk felzárkózni hozzájuk. Mint mondta, tudásalapú gazdaságfejlesztésre van szükség, ugyanakkor nyitni kell a régióra, túl kell lépni Magyarország határain, mivel a környező országokban számos helyen azonos nyelvet beszélünk, hasonlóan gondolkodunk. „Így lehet erőssé tenni a térséget” – összegzett.
Szükséges a stabil politikai környezet- hangsúlyozta Gyerkó László, a Romániai Versenytanács tagja és az RMKT elnöke, aki a témához csatlakozva borúsabb képet festett a romániai helyzetről. A versenyképességi ranglistán ugyan pozíciójavuláson van túl az ország, csakhogy a gazdaság fő mozgatórugója jelenleg az alacsony munkaerőköltség és a szintén alacsony adószint – részletezte.
“A munkaerőköltség alacsony szintje kétélű előny, mivel a nyugati vállalatok, amelyek ezen kedvezmények alapján helyezik ki termelésüket, oda jutnak, hogy elsősorban azon intenzív tevékenységeiket viszik Romániába, amelyek a munkaerő tényezőn alapulnak, ezáltal növelve a kockázatot, hogy Románia nem lesz képes kiszállni a közepes jövedelmek csapdájából. Romániában ugyanis (hasonlóan a többi kelet-európai államhoz) a termelés több, mint 90%-át a közepes és alacsony bruttó hozzáadott érték- ágazatok képviselik. Ahhoz, hogy Románia a termelési láncban előre haladjon, egy egész sor strukturális reformra van szüksége. Ebben az összefüggésben a román gazdaságnak elsősorban az intenzív gazdasági tényezők (technológia, kutatás, humánerőforrás-fejlesztés és a vállalatok intelligens szakosodása) szerint kellene fejlődnie, ami a versenyképesség biztosabb növekedéséhez vezethet. A cégek magas száma úgy helyi, mint országos szinten pozitív hatást fejt ki mind a termelési tényezők kimutatása révén, mind az érintett piacon történő verseny miatt, de az agglomerációs gazdaságok révén is. Ahhoz azonban, hogy ez a cél egy gazdaságban megvalósuljon, a belépési korlátoknak a lehető legalacsonyabbnak kell lenniük. Ezért szükséges tehát a gazdasági ágazat sajátos törvénykezése (a bürökrácia csökkentése a szükséges engedélyek terén) és a versenykörnyezet biztosítása a versenypolitika révén.”
Előny az erdélyiek munkamorálja Románián belül Erdély helyzetéről beszélt előadásában Mátis Jenő, az Erdélyi Magyar Néppárt Országos Választmányának elnöke, aki szerint „a szép nagy erdélyi gazdasági fejlődéshez sok-sok pénzre lenne szükség”. Úgy látja, a versenyképesség akadályozása főként a centralizációnak, tehát Bukarestnek köszönhető, ilyen körülmények között pedig nehéz felzárkózni. Az elvándorlás nyomán keletkező munkaerőhiány belátható időn belül súlyos következményekkel járó válságot fog eredményezni – jelentette ki.
Mit tehetnek a székelyek Erdély versenyképességéért?
A moderátor által feltett kérdésre Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet (NSKI) elnöke a versenyképesség növelését, illetve gátolását ismertető felsorolással válaszolt, noha előtte kijelentette, sokat segítene, ha az olyan magyar nagyvállalatok, mint az OTP vagy a MOL áthelyezné romániai székhelyét Székelyföldre. A gazdaságfejlesztést gátoló és segítő felsorolásra visszatérve elmondta, jelentős hátrány többek között, hogy gazdasági teljesítmény az országos átlag alatt van, akárcsak a foglalkoztatottság, és a jövedelmek hiába növekedtek, továbbra is jóval a romániai középszint alatt maradnak. Szintén negatívum a nagyvállalatok hiánya, illetve hogy hiába sok a külföldi cég Székelyföldön, kevés a befektetett tőke. Szász Jenő „régi nagy álmát”, a Cekend-tetőre tervezett repülőteret is szóba hozta, mint – rendes infrastruktúra hiányában – megfelelő összeköttetési lehetőséget a fejlettebb régiókkal. Egyúttal figyelmeztetett, hogy a Brassó mellett épülő légikikötő veszélyeket is rejt Háromszék számára, Sepsiszentgyörgy ugyanis „könnyen Brassó külvárosává válhat”. A pozitívumokra térve az NSKI-elnök Székelyföld stabil és fenntartható gazdasági szerkezetét, a rohamosan fejlődő turizmusban rejlő további potenciált és a mezőgazdaságot említette – utóbbinál méltatva Magyarország kormányát, hogy pályázatokkal segíti „az erőteljes, vállalkozó kedvű” székelyeket. Szász Jenő mindemellett a székely termékeket, szövetkezeteket és kalákákat is fontos előnyként jellemezte.
A szöveg forrása: szekelyhon.ro
Fotókat készítette: Beliczay László
