„A világ infrastruktúrája egy olyan klímára épült, ami már nem létezik.” – hangzott el a Vándorgyűlésen dr. Ürge-Vorsatz Diána, a Közép-európai Egyetem (CEU) Környezettudományi és Politikai Tanszékének professzorának, az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének (IPCC) alelnökének előadásában. Lesz-e így a jövőnek gazdasága?
A világ 1.3 fokot melegedett az ipari forradalom előtti időkhöz képest, amely szám alacsonynak tűnhet, mégis hatalmas károkat okozhat. Minden, amit ma fogyasztunk, ebben az éghajlatban alakult ki. Ezzel az 1.3 fokos növekedéssel azonban a mi életünk alatt 125 ezer évvel vezettük vissza a Föld geológiai óráját – magyarázta az előadó. Áradások, hőségek sújtják mindennapjainkat, dr. Ürge-Vorsatz Diána pedig elmondta, az évszázad végére 4-5 fokos éghajlatváltozás következik majd be, amely a Föld 20-40 millió évvel ezelőtti éghajlatát hozza vissza.
2020-ra elértük azt a szintet, mondta el, amikor több a mesterséges anyag a Földön, mint az összes élő anyag. Ez károsan hat mindannyiunkra, a szervezetbe kerülő mikróműanyag pedig már csecsemőkortól észlelhető, benne van az anyatejben, de a felhők is tartalmazzák. Az agyunk fél százaléka ugyancsak mikróműanyagot tartalmaz, de nem kímél más testrészeket sem, az egészségünk minden részét érinti; benne van ugyanis az ivóvízben, a táplálékunkban, a beszívott levegőben. Nem a Földet kell megvédeni, hanem magunkat! – hangsúlyozta az előadó.
Mit tehetünk?
A jó hír azonban az, tette hozzá az előadó, hogy a legtöbb folyamatot még le lehet lassítani. „Az ember által előidézett globális felmelegedés egy meghatározott szintre való korlátozásához legalább nettó nulla CO2-s kibocsátás elérése szükséges.” Ennek érdekében mindent meg kell tenni, ami egyszer lehetséges, mégsem tesszük, mégis egyre több fosszilis anyagot használunk. A megújuló energia bár növekedik, de ne felejtsük el, hogy nő az energiaéhségünk is. Addig pedig nem tudjuk megoldani a problémákat, amíg nem figyelünk a keresleti oldalra, amíg nem csökkentjük az energiaéhségünket.
Regeneratív gazdasági jövőre van szükség
Nagy szükség lenne a közgazdaságtani innovációra. A gyorsan változó divat, a megújuló trendek, a marketing-kultúra, a modernitás olyan fajta fogyasztást kényszerít ránk, amire eredetileg nincs szükségünk. A legnagyobb innovációra azonban az üzleti modellek terén van szükség. Az erőforrás-igényes fogyasztás helyett a jól-létre kellene fókuszálni; a mennyiségre törekvő eladás helyett a minőségre törekedni; a termékek élettartamának növelésére összpontosítani; az újrahasználat és a megosztott gazdaságban rejlő üzleti lehetőségek kihasználására figyelni; a mesterséges anyagokon alapuló gazdasággal szemben a természetre alapuló, azt regeneráló gazdaságot, az ökológiai földművelést, az agroerdészetet erősíteni; a kevésbé vegyszerintenzív termelést fejleszteni!