Ki nevet a végén az agráriparban? Az agrár- és élelmiszeripari szekció azt járta körül, hogyan vándorol a nyomás az agráriumban a termelőktől a feldolgozókon át a retail-ig. Barok István, a Bonafarm Csoport üzletfejlesztési igazgatója, Laczkó Dénes, a Protena és a Poultry Investment vezérigazgatója, Szabó Zsolt, a Ferdinand Investment Partners társalapítója, és Antal Géza, Pro Agricultura egyesület elnöke Vincze Tamás, az East Grain Group vezérigazgatójának moderálásával a kisgazdaságokra nehezedő nyomásról, a finanszírozási nehézségekről és az együttműködés fontosságáról is beszéltek.
„A sokkhatások ma már nem sokkhatások, hanem normál üzemi állapotot jelentenek”
– állapították meg a résztvevők. A 2022-es ársokk után a nyersanyagárak visszaestek, az élelmiszerinfláció mégis tartós maradt. Az energiaárak és a 30-40%-os áringadozások likviditási nyomást helyeznek a vállalkozásokra, különösen az agráriumban
Vincze Tamás a 2022-ben kitört orosz–ukrán háborút az ágazat egyik meghatározó fordulópontjaként emelte ki. A Fekete-tenger térségében kialakult bizonytalanság, az ellátási zavarok és az energiaárak emelkedése jelentős árrobbanást idézett elő. Bár a gabonaárak 2023-ra visszaestek a korábbi csúcsokról, ez a bolti árakban nem tükröződött hasonló mértékben: az élelmiszerek tovább drágultak, még ha lassabb ütemben is.
A mezőgazdaság helyzetét az energiafüggőség is nehezíti. 2019 óta a gáz ára megduplázódott, az üzemanyagok pedig mintegy 50%-kal drágultak. A termelési költségek emelkedése, az infláció és az állami beavatkozások – köztük az energiaárak korlátozása és az élelmiszerek árrésére vonatkozó intézkedések – egyaránt befolyásolták az élelmiszerlánc szereplőinek mozgásterét.
A nyersanyagárak változása ráadásul nem egyformán érinti a lánc minden szereplőjét. Miközben a termelők a költségeik emelkedésével és az értékesítési árak ingadozásával küzdenek, a feldolgozóknak és a kereskedőknek is alkalmazkodniuk kell a változó piaci feltételekhez. A folyamat súlyos pénzügyi nehézségekhez és fizetésképtelenségekhez vezetett.
A termőföldtől a bolti polcig
Laczkó Dénes az élelmiszer-előállítás teljes folyamatán keresztül mutatta be, hogyan kapcsolódnak egymáshoz a különböző szereplők. A termeléshez szükséges mezőgazdasági inputanyagoktól és a takarmánygyártástól a genetikán, a naposcsibék előállításán és a hízlaláson át egészen a feldolgozott húsáruk bolti értékesítéséig minden szakasz költségekkel és piaci kockázatokkal jár. A költségek ugyanakkor helyben jelentkeznek, az értékesítési árakat viszont sok esetben a nemzetközi piacok határozzák meg. A világpiaci kereslet és kínálat változásai, a termékek fizikai elérhetősége, valamint az egyes régiók közötti árkülönbségek döntik el, hogy a helyi termelők és feldolgozók képesek-e nyereségesen működni. A panel egyik fontos megállapítása az volt, hogy az ágazatnak ma már szinte folyamatosan alkalmazkodnia kell az alapanyaghiányhoz, a kínálati zavarokhoz és az újabb költségsokkokhoz. Ami korábban rendkívüli eseménynek számított, az egyre inkább a mindennapi működés részévé válik.
Áringadozás, likviditás és a befektetők óvatossága
Barok István arra hívta fel a figyelmet, hogy a 2020 előtti és utáni időszak között jelentős különbség figyelhető meg az agrárpiaci árak alakulásában. Míg korábban az éves árváltozások jellemzően 5–7% körül mozogtak, ma az ágazatnak akár éven belül 30–40%-os ármozgásokat is kezelnie kell. Ez nemcsak a jövedelmezőséget teszi kiszámíthatatlanná, hanem komoly likviditási problémákat is okozhat. Egy vállalkozás hosszabb távon akár életképes is lehet, ha azonban a költségek és a bevételek időzítése kedvezőtlenül alakul, átmenetileg elfogyhat a működéshez szükséges pénze.
Szabó Zsolt a befektetői oldal szempontjából közelítette meg a kérdést. Meglátása szerint jelenleg inkább a vevők diktálnak a piacon: számos vállalkozás keresi az új tulajdonost vagy a tőkét, miközben viszonylag kevés befektető vállalna szívesen kockázatot az agráriparban. A gazdálkodók felhalmozott tartozásai és a csődhullám tovább nehezítik a helyzetet. A megoldás egyik lehetséges iránya a konszolidáció és az együttműködés erősítése. Egy széttagolt piacon a kisebb szereplők nehezebben képviselik érdekeiket a nagy kereskedelmi láncokkal szemben, ezért a termelők közötti összefogás és a szövetkezeti formák megerősítése is fontos lehet – állapították meg.
Mi lesz a kisgazdaságokkal?
Antal Géza a termelők, különösen a kisebb gazdaságok helyzetére hívta fel a figyelmet. A munkaerőhiány, az ismétlődő gazdasági sokkok, a költségek emelkedése és az időjárási szélsőségek együttesen szűkítik a gazdálkodók mozgásterét. A családi gazdaságok egy ideig még felélhetik tartalékaikat, de ezek végesek. Ha több egymást követő évben kedvezőtlenül alakulnak a feltételek, egy idő után már nincs miből finanszírozni a működést. Ilyenkor a fizetésképtelenség veszélye a korábban stabilnak számító vállalkozásokat is elérheti. A klímaváltozás további kihívásokat jelent: az aszály és a vízhiány egyes romániai térségekben, különösen az ország nyugati részén, a vízkészleteket és a mezőgazdasági termelés feltételeit is veszélyezteti. A résztvevők szerint ezért a lánc legkisebb szereplőinek helyzetét is figyelembe vevő megoldásokra van szükség, különben a gazdasági nehézségek további termelők kieséséhez vezethetnek.
A fogyasztói magatartás változása újabb nyomást helyez az élelmiszerláncra. A vásárlóerő csökkenésével egyre többen választanak olcsóbb termékeket, kisebb mennyiségeket vagy akciós ajánlatokat. Ez a trade-down jelenség azt jelenti, hogy a fogyasztók az árérzékenységük miatt az alacsonyabb árkategóriák felé mozdulnak el. Laczkó Dénes a kiskereskedelmi adatok kapcsán arra mutatott rá, hogy a vásárlói kosarak összetétele is változik: az akciós termékek egyre nagyobb szerepet kapnak, miközben ezek értékesítése a termelők és beszállítók számára sok esetben alacsony, akár nulla árrést eredményezhet. A saját márkás termékek térnyerése szintén átalakítja a piacot, és egyre erősebb versenyt teremt a hagyományos márkák számára. A kisebb vásárlói kosarak, a promóciók és az árérzékenység így nemcsak a kereskedőket, hanem az egész ellátási láncok érintik.
Ki nevet a végén?
A jelenlegi helyzetben nem könnyű egyértelmű nyertest találni az agrár- és élelmiszeripari láncban. A termelők, a feldolgozók és a kereskedők egyaránt jelentős nyomás alatt állnak, miközben a fogyasztók is egyre érzékenyebbek az árakra. A hosszú távú működőképességhez ezért nemcsak az egyes vállalkozások alkalmazkodóképességére, hanem erősebb együttműködésre és stabilabb finanszírozásra is szükség van.